EXTRA - SONGFIC - JACOB/LILY

Nos, hallottam én is erről a Songfices dologról, megtetszett, és úgy döntöttem, kipróbálom :). Elég bénák lettek a minisztorik, de azért remélem, lesz olyan, akinek tetszik majd :). Én úgy érzem, elég sablonosra sikeredtek a történetek, de azért van olyan, ami tetszik. (A 6., LOL.) Örülnék, hogy ha miután elolvastátok, írnátok véleményt :).
[Ui.: ezek természetesen nem lesznek benne a sztoriban, ez AU és történeten kívüli totálisan ;)]

1) Válassz egy fandomot/párosítást/szereplőt.
2) Indítsd el a zenelejátszódat véletlenszerű lejátszás módban.
3) Minden dalra írj egy rövid ficet. Ne csalj! Ne lépj át számokat, és csak addig írd, amíg a dal tart.
4) Készíts 10 ilyen drabble-t, és postold!

01. November Rain by J’Lostein

November. A kedvenc hónapom, nem csak azért, mert ekkor van a születésnapom, hanem azért is, mert gyönyörű egy hónap. És azért is, mert ebben a hónapban történt meg velem az egyik legeslegjobb dolog, amire vágytam. Jacob és én végre egyek lettünk; mind lelkileg, mind fizikailag.

- Min gondolkodsz, drágám? – puszilt meg az arcomon Jake, miközben a kertünkben lévő fa alatt ültünk, én az ő ölében, és ráfeküdve a mellkasára. Ő a hajamat simogatta, és úgy néztük a naplementét.

- Azon, hogy milyen szép hónap a november.

- Tényleg az – mondta, majd lehajolt, hogy megcsókoljon, amikor eleredt az eső.

Elhúzódtam, és figyeltem, ahogy egyre jobban esik, de nem volt vihar, csak egy kis eső. Hirtelen felpattantam, megragadtam Jacob kezét, és magammal húztam ki, a szabad ég alá, ahol nem védett minket semmi sem az esőtől. Aztán elengedtem Őt, pörögni kezdtem, ahogy a boldogság elárasztott.

Aztán odamentem Jacobhoz, megragadtam a felsőjét, és megcsókoltam.

Boldog voltam.

02. Love The Way You Lie by Eminem ft. Rihanna

A sarokban ültem, és zokogtam.

Újra átvert, és megint kiszolgáltatottnak, csalódottnak éreztem magam, nem tudtam, hogy miért történik pont velem mindez, és miért nem vagyok elég jó Neki. Miért nincs úgy, ahogy ő valamikor mondta? Hogy ez a dolog örökké tart? Hiszen megígérte! Hát hol marad az az ígéret?

De ezekre a kérdésekre nem tudtam választ adni.

Három hónapja már, hogy elhagyott, elment, és megmondta, hogy soha nem jön vissza többé. Nem értettem, nem akartam elhinni, amiket mondott, egyszerűen nem akartam, hogy igaz legyen, amit kiejtett a száján. Nem hagyhat el, nem mehet el… nem örökké…

De elment. Azt mondta, hogy nem bírja tovább, hogy túlságosan is megváltoztam, hogy nem az vagyok, aki régen, és hogy túlságosan elrontom magam. De nem akartam elhinni, hogy tényleg emiatt ment el. Tudtam, én tudtam, hogy másba szeretett bele. De akkor hova tűnt a bevésődés? Nem értem…

Aztán csengettek, én pedig mint a labda, úgy pattantam fel, és rohantam az ajtóhoz. Még mindig bennem volt a remény, hogy visszajön.

És mikor kinyitottam az ajtót, ott állt előttem Ő, teljes valójában.

- Szia, Lily.

- Szia, Jacob. – Ismét eleredt a könnyem, mire ő belépett a lakásba, és átölelt. Én csak bőgtem, a mellkasába temettem az arcom, és nem érdekelt, mennyire megbántott, hogy magamra hagyott, hogy elhagyott. Csak az érdekelt, hogy újra itt van.

- Visszajöttem, Lily. Semmi nem volt igaz, amit mondtam. Nagyon, nagyon sajnálom… de ha adsz még egy esélyt, mindent elmagyarázok. Szeretlek, Lily, de muszáj volt ezt a lépést megtennem. De hát ugyan miért is hinnél nekem?!

- Mert szeretem, ahogy hazudsz.

03. Don’t Forget by Demi Lovato

Az ágyamon feküdve nézegettem a fotóalbumot. Tele volt emlékekkel, képekkel, amiktől megfájdult mindenem, ha rájuk néztem, mégis kénytelen voltam letenni azokat a kezeimből. Az egyetlen kézzel fogható dolog, ami megmaradt belőlünk, az volt ez a fotóalbum. Csak azok a képek voltak benne, amik Rólunk készültek. Rólam, és Jacobról.

Már két éve, hogy egy szó nélkül eltűnt, de egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. Nem tudom… és azt sem, hogy elhagyott, szóra sem méltatott, és kilépett az életemből. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor reggel felébredtem, és nem volt mellettem.

De vajon Te is emlékszel-e még rám? Vagy talán, amint elhagytál, rögtön kitöröltél minden gondolatot a fejedből, hogy ne is akarj emlékezni rám? Miért? Soha nem fogom megtudni, ugye?

Biztos, hogy elfelejtettél. Ha jelentenék még Neked valamit, már megkerestél volna. De nem hallottam felőled két éve…

Én mégis azt kérem: soha ne felejts el.

04. Now You’re Gone by Basshunter

„Kedves Naplóm!

Elmentél.

Semmi nem maradt belőled, egyedül a fényképek, amiket minden egyes nap nézegetek. Sőt, nem is csinálok semmi mást, csak, hogy Rád emlékezek.

Hiányzol, jobban, mint bárki vagy bármi, valaha az életemben.

A szívem darabokra van törve, félek, hogy az idő elteltével szét is esik, és megszűnik dobogni Nélküled.

Hogy tudtál eltávozni? Megígérted, hogy vigyázni fogsz magadra. Miért hagytad hát, hogy elvigyen a Halál?

Hiányzol.

Mit tehetnék nélküled? Nem kell nekem senki és semmi, csakis Te, de mivel Te már nem vagy…

Azt hiszem, itt a vég, számomra is. Találkozni akarok Veled, nem érdekel, hogy ha két külön helyre is megyünk. De azért reménykedem… hogy a Mennyben találkozunk. Szeretlek, és örökké veled akarok lenni.

Igen, ezt fogom tenni.

Isten veled, Napló. Isten veled anyu, apu, Rachel, Dave, Gustave. Hiányozni fogtok, de én így leszek boldog.

Kedves Naplóm, most leraklak téged anyám ágyára, hogy Ő meg tudja találni, és megtudhassa, mi történt.

És én most boldogan, mosollyal az arcommal fogok a Halálba sétálni.”

05. Crushcrushcrush by Paramore

Már megint engem bámul, és nem bírom elhinni, hogy nem lép semmit, vagy nem ad semmilyen más jelet. Két hónapja rendszeresen lejárok La Pushra, és valahányszor a partra megyek, leülök, és nézem a naplementét, meglátom Jacob Blacket néhány méterre tőlem, és mindig engem néz, megállás nélkül.

Valahányszor a tekintetünk találkozott, mindig elkapta a fejét, és én láttam rajta, hogy elpirult.

Tetszett nekem Ő, de túl félénk voltam ahhoz, hogy lépjek. És úgy tűnt, hogy Ő is, ugyanis két hónap alatt simán leszólíthatott volna, vagy legalább köszönhetett volna. De a legelső beszélgetésünk óta nem beszéltem hozzá soha, és az is a találkozásunkkor történt. Kezdtem beleőrülni, hogy nem tudtam pontosan, mi van köztünk, mert nem adott semmilyen konkrét jelet. És persze dühös voltam magamra is, hogy ennyire nyuszi vagyok.

Aztán hirtelen feleszméltem, mert valaki megjelent mellettem.

Jacob volt az.

- Szia. Jacob Black vagyok, talán emlékszel rám – mondta ő, halvány és kedves mosollyal, aztán leült mellém.

- Igen. Emlékszem.

06. I Kissed A Girl by Katy Perry

Egy szobában ültünk Rachellel, aki teljesen le volt törve amiatt, hogy a pasija elhagyta. Fél év után a srác egyszerűen dobta, ráadásul SMS-ben, és nagyon úgy tűnt nekem, hogy az az idióta egyáltalán nem szerette Racht. Egy órája próbáltam felvidítani, de nem igazán sikerült, pedig még Jake-et is megkértem, hogy segítsen. Úgy hittem, hogy a jelenléte jó hatással lesz barátnőmre, de nem nagyon vált be. Egy kissé vidámabb lett, de aztán Jacobnak el kellett mennie dolgozni, így Rach újra visszaesett kétségbeesett-módba.

Tehetetlen voltam, és a végén már úgy tettem, mint aki észre se veszi őt. De nem volt ez olyan könnyű, hiszen mégis csak a legjobb barátnőm volt, és azokat általában meg szokták vigasztalni, nem pedig csak nem törődni velük.

Tizenöt perc múlva meguntam azt, hogy nem teszek semmit.

- A fenébe is, Rachel! – Azzal odamentem hozzá, átöleltem, és először ellenkezni akart, de aztán tehetetlenül rám omolt, és csak sírt és sírt.

Aztán elhúzódott kissé, és a szemembe nézett. Kisírt, vérvörös szemei borzalmas látványok voltak, és nagyon megsajnáltam.

Valami megváltozott a tekintetében, és hirtelen olyan érzésem lett, hogy úgy nézett rám, mint Jacob. Összezavarodtam.

Aztán egy fura érzés árasztott el.

És aztán már az ajkaink egymásén pihentek. Megcsókoltuk egymást, én és Rachel, olyan hevesen és szenvedélyesen, ahogy én csak ritkán csókoltam Jake-et. Ebben a csókban éreztem barátnőm összes érzelmét, és én is beleadtam az enyéimet. Csakhogy… én nem éreztem úgy Rachel iránt. Mégis…

Mikor ajkaink szétváltak, Rachel megölelt, és úgy gondoltam, hogy ez a csók jó volt.

Nagyon jó volt.

Csakhogy aztán az ajtóban megjelent Jacob, holtsápadt arccal, és nem tudtam, mi fog történni.

07. Missing You by Black Eyed Peas

Egyedül feküdtem az ágyamon, és sóhajtoztam. Egy újabb éjszaka következett, Jacob nélkül, és már kezdtem beleőrülni a hiányába. Még csak két hete ment el, de úgy érzem, vissza se jön, és üres hazugság volt az ígérete.

Egy nagyobb ragadozó vámpír klán támadta meg Forksot, hogy megöljék a Cullenéket, és átvegyék a kisváros fölött az uralmat, és a vámpírok nem kímélik La Pusht sem, ahol Jacob családja él.

Muszáj volt elmennie Forksba, hogy segítsen a többieknek, engem meg itt hagyott, hogy ne essen semmi bajom, és megígérte, hogy visszajön, amint vége a „háborúnak”. Csakhogy nem hiszem, hogy ennyi időbe telne, mire megölnek egy vámpír klánt. Több nap, az oké, de két hét? Kötve hiszem.

Felsóhajtottam, és oldalra fordultam, lábaimat felhúztam, magzatpózban helyezkedtem el. Vártam, hogy álom jöjjön a szememre, de csak nem akartak elrepíteni az álmok világába.

Hirtelen ajtócsapódást hallottam, én pedig felriadtam a félálmomból. Gyorsan kipattantam az ágyból, lerohantam a lépcsőn, hogy megnézzem, ki a fene jött.

Amint megláttam, ki áll az ajtóban, elvesztettem az erőm egy pillanatra. De aztán két másodperc múlva boldogság járta át a testemet, és szaladni kezdtem Felé.

Csupa seb és kosz volt, a ruhái szakadtak, de nem érdekelt, mert élt, élt, és visszajött hozzám. Amint meglátott, gyönyörűségesen boldog mosoly terítette be az ő arcát is, és mikor elértem hozzá, felkapott, és megpörgetett a levegőben.

- Hiányoztál, Lily.

- Te is hiányoztál, Jacob.

- De most már itt vagyok.

- Igen. Itt vagy.

08. Ordinary Girl by Miley Cyrus

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit szerethet bennem Jake, és miért pont belém vésődött be, és nem valami különleges lányba, esetleg egy boszorkányba, vagy egy topmodellbe, esetleg egy színésznőbe. Igazából ezek nagyon idióta gondolatok, de mégis, néha eszembe jutottak, és az ember órákig tudott agyalni ilyeneken. Legalábbis a nők.

Végighúztam Jake mellkasán az ujjamat, majd megpusziltam a hasát. Aztán felsóhajtottam.

- Mi az, Lily? Olyan furcsa vagy már egy órája körülbelül.

- Csak gondolkodok.

- Min, szépségem? – kérdezte, majd megpuszilta a homlokomat.

- Azon, hogy mit is szeretsz bennem.

Jacob felsóhajtott.

- Miért jössz mostanság ilyen gyakran ezzel?

- Mert én olyan átlagos vagyok… azon kívül, hogy van egy vérfarkas barátom.

- De ez így jó. Mármint, hogy átlagos vagy. Miért kéne nekem akárki más, egy különleges lány? Különben is, számomra az vagy. Egy kincs, amit ingyen kaptam. És remélhetőleg örökre.

- De akkor is… mi fogott meg bennem?

- Az, ami vagy, Lily. Önmagad.

- Önmagam… - visszhangoztam, majd felsóhajtottam. Szóval, Jake szereti a bensőmet, azt, aki vagyok. Egy átlagos lányt.

09. Airplanes by B.o.B ft. Hayley Williams

Ketten feküdtünk a fűben, a szabad, csillagos ég alatt. Én és Ryan, és bármennyire is romantikusnak tűnt a pillanat, én egyáltalán nem éreztem magam boldognak.

Kétségbeesett voltam, elveszett, hiába mutattam azt a külvilág felé, hogy jól vagyok, hogy tovább léptem, és hogy szeretem Ryant.

Nem szerettem, soha nem szerettem.

Az ember az élete során egyetlen embert szerethet igazán, és nekem megvan az az emberem.

Csakhogy Jacob már öt éve nem él, és egyszerűen nem tudok tenni semmit, hogy visszahozzam.

- Egy hullócsillag! – kiáltott fel Ryan, mire én gyorsan felkaptam a fejemet, és még épp láttam az említett dolognak a gyönyörű fénycsóváját. Ryan felemelte kissé a fejemet, és átkarolt, magához húzott, majd a fülembe suttogta:

- Kívánj valamit helyettem is.

És én kívántam.

10. Take It Off by Kesha

Együtt mentünk a sötét éjszakában Jane-nel végig a Volterra kastély alagútján végig. Elérkezett a vacsora, és már mardosta a torkomat a szomjúság. Már egy éve vámpír vagyok, de még nem sikerült teljesen kilépnem az újszülöttségből, úgyhogy nehezen tudom kontrollálni magamat. Vérre vágytam, friss vérre.

Még mindig eszembe jutott néha az az este, amikor a Volturiból három ember jött, hogy elraboljanak engem Forksból, és vámpírrá tegyenek. Rossz emlék volt, habár most már nem bánom annyira, hogy vámpír lettem. Jó dolog. Még ha a Volturival kell lennem, akkor is.

De valami hiányzik. Egy apró része az életemnek.

Jacob.

De tudtam, hogy vele soha többet nem találkozhatok.